Nekem az életem, a tágabb hazám minden liberális demokrácia és kis hazámat is közöttük szeretném látni. Bennem élnek, velem vannak, hazámnak tekintem őket és Amerika képes ezt az álmomat, érzéseimet, hitemet megtartani erővel is ha kell és amennyiben szükség van rá. Nem kell sehova mennem, hogy ott legyek Amerikában, és Amerika velem legyen. Sajnos magyar hazám a gyenge láncszem a liberális demokráciák táborában, és küzdök a lehetőségeim szerint, hogy ez ne így legyen.
Nem voltam soha tengerparton, nekem a Balaton volt eddig a tenger és nem azért mert nem tehettem volna meg. Ma már a Balatonra sem vágyódom. Pedig nagyon szerettem úszni be a közepéig annak idején, dacolva a gyorsan gördülő halállal is.. Érzem a sos tenger illatát, és a véremben áramlik az óceán. Ott vagyok Amerikában, és ott vagyok Angliában, Németországban, Ausztriában, Kanadában, Ausztráliában, Izraelben, Japánban és a többiekben is lélekben. Ma hazámban vesztes vagyok, és lassan végez velem Orbán apparátusa. Lehet, hogy már lassan haldoklom is, csak nem fogtam még fel. Állítólag az élettel kezdetét veszi a haldoklásunk is. Van olyan is, hogy a lélek előbb veszti el a csatát mint a testünk. Demokrataként szeretnék meghalni bátran és nem hiába..
Nagyon szeretném az angolt megtanulni, hogy angolul is letudjam írni amit gondolok a világról. Ma már nem nagyon hiszek ebben. Szeretnék valami hasznos munkát csinálni, hasznossá, értékesebbé tenni magam! Ma már idős vagyok, hogy vágyaim teljesüljenek. Küzdök még, tehát vagyok és a jövőmet homály fedi. Ezzel így vannak mások is, csak ezen nem gondolkodnak, nem rágódnak rajta. Akkor meg mi a frászt problémázom, érzelgősködöm? Jöjjön az aminek jönnie kell! Éljen az élet, és pusztuljon a halál. Akik életemre törnek, azok is elhullanak előbb vagy utóbb. Tudom, hogy sokaknak az a politika, ha jól tudnak helyezkedni , jó állást kapnak általa, jó fizetést és eladják magukat lakájként, alattvalóként. Megéri? Megéri annak, akinek a gyomra bírja.
Vén huncutok és gonosz ostobák, Ady után szabadon!
